A melanóma a bőrből kiinduló rosszindulatú daganatok egyik típusa. Festéksejtes bőrráknak is nevezik, mivel a bőr festékanyagát, a melanint termelő ún. melanocitákból indul ki. Bár a melanómát a bőrrákok közé sorolják, megjelenhet bármely szövetben, ahol melanociták találhatók, így pl. a szemben vagy a bélrendszerben. 

A családorvosnak tudnia kell elkülöníteni a potenciálisan malignus és az egyértelműen benignus bőrdaganatokat, az utóbbiak egy része nem igényel kezelést, másik részük – változó tulajdonságú, tüneteket okozó vagy kozme­tikai problémát jelentő elváltozások – kezelése a családorvosi rendelőben is megvalósítható. 

Az érmalformációk klinikai és genetikai elkülönítése segíti a kórformák egészségügyi vonzatainak megértését, a lefolyás jobb előrejelzését. A hát­térben álló genetikai eltérések leírása a jövőben a klasszifikáció fontos eleme lesz. A sebészi beavatkozásokat kiegészíthetik vagy helyettesíthetik olyan intervenciós kezelések, mint az etil-vinilalkohol kopolimerrel történő embolizáció, az arteriovenózus malformációk multiplex odavezető artériáinak elzárása a nagy drenáló vénák embolizációjával vagy a mikrocisztás nyirokér-malformációk bleomycines kezelése.

A dermatoszkópia javítja a kután neoplazmák megítélésének diagnosztikai pontosságát. Dermatoszkóppal láthatóvá tehetők a szabad szemmel nem látható bőrfelszín alatti struktúrák. 

A bőr malignus melanómája az összes bőrrák 3−5%-át teszi ki, de a bőrrák okozta halálozás mintegy 75%-áért felelős. Fokozottan veszélyeztetettek azok a személyek, akiknek a bőrén nagyobb számban vannak anyajegyek, diszpláziás (atípusos) névuszok, illetve a családjukban előfordult hasonló betegség. A korai felismerés javítja a túl­élést, ezért elengedhetetlen, hogy az alapellátásban dolgozó orvosok is tisz­tában legyenek a melanóma gyanújeleivel, a gyanús pigmentált elváltozások kivizsgálásával.